Close

Slide szöveg

Lorem ipsum

Kékszalag 2015 – Hogy láttuk a versenyt a Weight fedélzetéről?

09 júl Egyéb | Hozzászólások kikapcsolva
Kékszalag 2015 – Hogy láttuk a versenyt a Weight fedélzetéről?
 

- Kerek szám legyen, ha lehet…
- 550 jó? Remélem, lesz ennyi résztvevő.
- Remek, köszönjük.
- Jó szelet!

Ezzel a beszélgetéssel nevezte be Fraknói Andris a Weightet a Kékszalagra. Nem vagyunk babonásak. Főleg nem vagyunk otthon számmisztikában, és nem tulajdonítunk ezeknek a dolgoknak nagy jelentőséget. Számolni azért szeretünk, például a sokfutamos pályaversenyeken, amikor már van elég futam, meg mondjuk a fröccsöket. Andris csak a hecc kedvéért tette. Utólag, mondhatjuk, ez is segített.

kekszalag_3Negyed kilenckor löktük el a hajót a stégtől, épp akkor motorozott ki Zsolt barátunk az American Crew-val, kihúzott minket a kikötőből. Ezúton is köszönjük neki, nehezebb lett volna nélküle, mert a motort a parton hagytuk. A szelet és az előrejelzést nézve a déli, de legalábbis a vízközépi rajtra esett a voksunk. Ugyan Ákos hozza meg a döntést, de a hajón szoktunk adni a látszatdemokráciára, néha megbeszéljük, összerakjuk a gondolatainkat. Nem bizonyult rossz döntésnek, mert tiszta szélben, senki, még minket lerohanó, nagyobb hajók által sem zavartatva csúsztunk el Kelet felé. A csúszás egészen Alsóörsig kitartott, itt már a part alatt voltunk, ahol is beleértünk a szokásos Almádi-vízközép-Alsóörs között kialakuló, szélmentes buborékba. Eddig abszolútban is előkelő helyen mentünk, a körülöttünk levő hajók nálunk gyorsabbak – elvileg. Ám ekkor már éreztük, hogy kezd igazán Kékszalagos lenni a történet, hiszen a sebességmérőn leolvasható 0,5 csomós értéknek is tudtunk örülni. …és mert vészesen fogyott a fröccskészletünk is.

kekszalag_2

Figyeltük a mezőny déli part felé tartó részét, akkor kezdtek el haladni, és vonalban beérni minket. Mikor jön be a déli és mikor jön be az északi oldal? Ezen gondolkoztunk, amikor már láttuk, hogy a fűzfői öböl szívása a segítségünkre lehet – csak jussunk el odáig! Az első fuvallatra felhúztuk a spit (éles volt, a baumot szinte teljesen leeresztve, genakkeresre vettük a figurát), és legjobb reményeinknek megfelelően a szél fel is csavart minket egészen Keneséig. Pedig egy darabig nagyon úgy tűnt, hogy a tőlünk kb. 1 km-re Délre haladó ex-Raiffeisen és mögöttük a Van Design is bejön elénk. Kenesét elsőnek vettük az osztályban, összetettben 50. hely körül lehettünk.

A második szakaszban Siófokig maradt a leálló-szeles recept – leetaktika… Létezik ilyen túraversenyen? Mindegy is, mert bejött. Az ex-Raiffeisen igazított 2-3-szor Nyugat felé még a szakasz első felében, mögöttünk-alattunk pedig a Natrium Hyatt hajózott. Figyeltünk rájuk, ritkán látjuk őket versenyen, talán csak a Kékszalagon szoktak indulni, de azt is tudjuk róluk, hogy ezt a versenyt a 8-as mezőnyből talán ők nyerték eddig a legtöbbször.

Siófoknál is elsőnek fordultunk 14:49-kor, mögöttünk pedig Natrium, ex-Raiffeisen, Van Design volt a sorrend osztályban. A csőig egyre tompuló, de erejében változatlan szélben, tovább redukálódó fröccs mennyiséggel haladtunk, mögöttünk pedig azt láttuk, hogy az idei évben űrsebességekre is képes Van Design otthagyta a társait, és másodikként csúszott át a szoroson.

A cső utáni rész mindig megkönnyebbülés, lélekben ilyenkor készülünk fel a következő, nagyobb váltásokat ígérő Fonyód-Badacsony vonalra. Az előrejelzésre tekintve pedig a távolabbi, esti történéseket elemezgettük, már amennyire komoly elemzőmunka tőlünk elvárható. Végül szinte percre pontosan bejött, amit a met.hu közreadott, és a szél nem állított minket nagy válaszutak elé. Fonyódig a vízen látható szelet, a többi hajót (akkor már csak Rubenékat láttuk az ellenfelek közül), és a szélváltásokat figyelve halsolgattunk a leálló, a Balatonon hosszában fújó szélben.

kekszalag_hosszuGyörök trükkös volt, mint szokott lenni, „ne engedj a rövidebb utat ígérő, északi oldal csábításának!” mottóval értünk a Keszthelyi-öböl szájába, de még így se voltunk elég messze a parttól, igazítanunk kellett Dél felé – ezt is épp jókor tettük, mert még mindig a nálunk elvileg gyorsabb hajókkal együtt csúsztunk, sőt, párat így még le is kerültünk Keszthelyig. Ránk esteledett, besötétedett, kezdődött az érzékek kiterjesztésével történő vitorlázás, és Keszthely előtt nem sokkal húztuk csak le a Siófok óta dolgozó spit, ahogy Keszthely felé beélesedett. …hogy aztán nem sokkal később ismét felhúzzuk, mert visszatompult a szél. A keszthelyi bóját 23:07-kor vettük a 46. helyen. Pár percet haladtunk immár visszafelé, amikor éles hangra figyelt fel Ákos: „B..meg, ez a Ruben!”. (A spi felhúzó csigájuknak éktelen hangja van, és éppen a spit húzták le a bója előtt.) Ekkor tudatosult bennünk, hogy míg mi kicsi széllel ugyan szépen haladtunk, a mezőny utánunk következő részét már az éjszakára várt erősödés fújta a nyakunkba. Aztán szembetalálkoztunk a többiekkel is, szépen felsorakoztak sokan.

Kísérteties menet következett: a telihold fénye, teljesen sima víz, és 3-4 csomós csobogás… Szürreális élményt adott, szép volt, leírni, lefotózni nehéz – aki ott volt, látta.

Fonyódig nagyjából az előre jelzett, felépülő szélben haladtunk, Györök után a Hold fényében Rubent is láttuk már mögöttünk, akire minden fordulónál ráfordultunk. Tettük ezt azért viszonylag korán a versenyben, mert az előrejelzés szerint a tó teljes szélességében ugyanaz a szél fújt, tisztes távolságban fogtuk őket. Aztán meg nem, mert elvesztettük őket, és hajnalig nem is láttuk meg a hajójukat. A szél végül nem erősödött annyira, mint azt megírták, de nagyon nem is bántuk, mert kreuz-ban nem lettünk volna ennél gyorsabbak. Ritkán alakul ki ilyen stabil szél a Balatonon: 20-30, illetve 80-90 fokokra vitorláztunk, kiszámítható szélfordulók, relatív hosszú takkok, stabilan, állandó szélerővel, és szinte állandó iránnyal.

A felkelő nap vízközépen talált minket, ami mindig egy csoda, főleg az, hogy milyen gyorsan történik. A Nap most egy léggömb alakjában emelkedett egy darabig, amíg el nem tűnt a „lába” pont a cső közepében.

Körbenéztünk, és megláttuk a Van Designt a déli part alatt – mögöttünk. Bejött, amire számítottunk. Újból „match race” következett velük egészen Tihanyig, korábban felzárkóztak Bálinték a Nekem 8-cal, ám ők az északi oldal felé vették az irányt – mi is ezt tettük volna, ha bele akarunk szólni az előttünk levők dolgába, de ez végül nem jött be nekik. Nem baj :) . A Földvár és Tihany közötti táv volt még izgalmas: mi maradtunk középen, Rubenék pedig ismét kimentek part alá. Hagytuk, nem mentünk utánuk. Gondoltuk is, hogy ennek a húzásnak sok értelme nincs, a látszólag negatív menetnek, ám a csőbe érve őket igazolta a váltás, mert futtatva elég szépen ránk estek.

kekszalag_5

Tihany után sok gondolkodásra nem volt szükség, a szél stabilan fújt É-ÉK-ről, futtatva értünk a befutóba. A Van Design pedig 21 óra versenyzés után csupán 1 perc 20 másodperccel követett minket a második helyen. Rá 4 percre beért a Nekem 8, 11 perccel később pedig a Natrium Hyatt. Szoros eredmény.

Egy-egy Kékszalag végén mindig megesketjük egymást, hogy szigorúan lebeszéljük azt, aki felveti, hogy a következő évi Kékszalagon részt vegyünk. Aztán egy év mindig elég arra, hogy elfelejtsük, ha az előző év versenye keservesen alakult. 21 órás verseny nem kevés, és valószínűleg nehezebben viseljük most is, ha más a végeredmény.

No, akkor, jövőre, ugyanitt?

kekszalag_1

Benczúr Máté
Weight

 

Kékszalag 2015 8 meter One Design osztályeredmény (kattints a nagyításhoz):

kekszalag_6